Tömörítés története
A tömörítés igénye nem elsődlegesen a számítógépek adattárolása miatt merült fel, hanem a számítógép hálózatok megjelenése volt az, ami arra sarkalta a kutatókat, hogy a rendelkezésre álló átviteli közegen, egységnyi idő alatt minél több hasznos információt vigyenek át. A matematikusok csakhamar előálltak olyan algoritmusokkal, amelyek segítségével az adatokat tömörítették és a kevesebb byte-ot nyilván hamarabb el is tudták küldeni. Az első publikációt egy tömörítési algoritmusról Shannon és Fano az 1950-es években tette közzé. Ennek finomított változata a Huffman kódolás, amit ma is sok tömörítő program használ. Hátránya, hogy az eredeti algoritmus lassú, így további algoritmusokat kerestek. Az egyik leghíresebb adattömörítéssel foglalkozó páros Ziv és Lempel. Több algoritmust is készítettek, amelyek közül az elsőt 1977-ben publikálták. A legtöbb tömörítő program Ziv és Lempel valamelyik algoritmusát használja. Ilyen tömörítő program például a Pkzip.
Tömörítés
A tömörítés lényege az, hogy a fájl mérete nem minden esetben azonos az információtartalommal. A tömörítés az a folyamat, melynek során egy fájl tartalmát egy algoritmus segítségével egy másik, az eredetinél kisebb méretű állománnyá alakítjuk át. Az algoritmusok az adatállományt végignézve, az ismétlődéseket és az azonosságokat keresik meg így csökkentve a fájl méretét. Fontos, hogy ismert legyen az az algoritmus is, amely a tömörített állományból képes az eredeti visszaállítására vagy kibontására, azaz a folyamat megfordítható legyen.
Tömörítés célja
Az adattömörítés a számítógépes tudományágak egy területe, melynek célja az adatok feldolgozása oly módon, hogy azok minél kevesebb helyet foglaljanak, vagy minél gyorsabban lehessen őket továbbítani. Ez oly módon lehetséges, hogy a valós világ adatai többnyire igen redundánsan és nem a lehető legtömörebb formában reprezentálódnak.
Veszteségmentes tömörítés
A veszteségmentes tömörítéshez tartoznak azok a tömörítések, amelyek veszteség nélküli tömörítést biztosítanak. Ezek a programok az eredeti fájlt betömörítve, majd újra kibontva olyan állományt szolgáltatnak, amely bitről bitre megegyeznek az eredetivel.
Veszteséges tömörítés
“A veszteséges tömörítéseknél az eredeti állományt már nem lehet létrehozni az archív állományból. Nincs is rá feltétlenül szükség, mert a veszteséges tömörítést képek és hangok tárolásánál használjuk, mivel az emberi érzékszervek hiányosságai az eredetihez közeli minőséget produkálnak. Ezekre az algoritmusokra jellemző, hogy kis minőségromlással képesek tized- vagy kisebb részre tömöríteni.
